és vásban vivék babiloniában, ót rettentö tömlötzben veték, és sok nyomorgatásokot szenvede. Illyen nyomorult állapotban lévén,. a szemeit fel nyittá és meg emlékezék keserüségében segittségül hini azt a kit el felejtette volt jó állapottyában. meg üsméré vétkeit, valoságos töredelmes szivel azokért botsánatot kére az Istentöl. és sok köny hullatásiért, imádságiért meg nyeré szabadulását, és az után szentül tölté életet hatvan hét esztendeig a melyben meg holt
Szent Hieronimus igen nevezetes dolgot mond ezen historiárol, a melyet a sidok traditiojibol vette ki, magyarázván a szent irásnak ezeket a szavait., hogy manasest szorongatván a nyomoruság az Istenhez fordula, azt mondgya hogy ez akor volt. amidön kinos halálal akarák meg ölni, valamely nagy réz edényben akarák meg ölni, a mely mindenüt lyukas lévén, azt a tüzre tették, a mely meg melegitvén, és bé hatván mindenüt az edényben, meg kelleték emészteni azt a szegény fejdelmet, bé zárák tehát abban az edényben. és alájá tüzet gyujtottak, abban az nyomorult állapottyában is még az Istenhez nem folyamodék, hanem abálványihoz. de látván hogy tsak haszontalan volna. meg emlékezék a szent irás. szavairol, a hol az Isten segittségit igeri, azoknak, a kik hozája folyamodnak a nyomoruságban, és hozája meg térnek töredelmes szivel.
ö is azonal az Istenhez emelé szivit nagy ohajtásokal., és meg szabadulását kéré töle. büneiért valo oly nagy töredelmeségel, hogy az Isten meg irgalmaza neki, és meg szabadittá. nem tsak attol az irtoztatohaláltol, de még arabságtol is, és viszá vivé jérusálemben: a hol szentül tölté életét. látod fiam ezt az ifiuság rosz élete után valo meg térést, de a mely meg térés igen sokban állot.
(IV. Az Ifjak Kalauza: 67)